József Attila a Japán kávéházban ajánlott 10 pengős fogadást, hogy bármilyen témára 15 perc alatt a végzet hatalmát kifejező szonettet ír. A Színházi Élet bridzsrovatát szerkesztő Darvas Róbert tartotta a tétet. A vers pedig elkészült.


Osztás után (1935)


A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.

Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
változhatatlan rajzunk, jellemünk.

Vörösek és feketék, vérben, gyászban, fényesre lakkozottan, lámpalázban
így kell kinek-kinek sorsára várni,

hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk,
a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk,
ki tudja-e a végzet licitálni.



Tolnai József írja 1931-ben: "Világkörüli útján repül a Zeppelin. Szédületes gyorsasággal váltakoznak alatta a hegyóriások, végnélküli alföldek, tengerek, sivatagok Itt-ott városok bukkannak fel. Az utasok egy ideig gyönyörködnek a soha nem látott látványban, azután megunják és leülnek bridgezni. A Zeppelin első világ körüli útjáról rádión repült ez a hír a világűrbe. Még a Zeppelinen is bridgeztek. A világszenzáció eltörpült egy kártyajáték érdekessége mellett. És ez a kártyajáték a bridge volt. Kell ennél jobb ajánlólevél?"


A Békéscsabai Bridzs Klub oldala


Kezdők vagyunk, de lelkesek. :-)
A "repülő whist" (hármas bridzs) játékkal kezdjük, melynek a lejátszása teljesen megegyezik a bridzsével! A fogalmi, lejátszási alapozás után jön majd az igazi bridzs, azzal a hírhedt licittel.

Várunk mindenkit, akik a Bridzs-re odafigyelnek - játszani tudók, játszani vágyók, az utána érdeklődők, szimpatizánsok, s minden kártyás...

  • Aki tud bridzsezni, segítsen, jelentkezzen!
  • Aki bátran belevágna a bridzs rejtelmeibe, itt a helye!
  • Aki érdeklődne, de bizonytalan - ne aggódjon, segítünk! Keressen minket!

Tudjuk Phileas Fogg-nak is - ahogy Verne írja (világ híres regényében) - "Két szórakozása volt: újságot olvasott és whist-ezett." :-)

  • Szervező: Csibor Zoltán
  • E-mail: bridzs@ludens.hu




Az előző század elején írja Ladányi Lóránt "Bridzstanfolyam" című könyvének előszavában:
"... akiknek annyiszor tették fel a lekicsinylő kérdést, amikor meg akarták őket hívni: - Hogyan, Ön nem bridzsezik?... Társaságban helytállni bridzstudás nélkül, manapság szinte lehetetlen. Valamikor tánciskolába vitték a fiatalságot, ma bridzstanfolyamra küldik."




Georges Simenon: Maigret gyanút fog - A világ legmakacsabb vendége (részlet)
"A Bridzset még nem fejezték be az utolsó asztalnál. Háromszor már majdnem véget ért a parti, de mindannyiszor a felvevő bukott. A partinak egy kontrázott öt treff vetett véget, mely csodával határos módon teljesült, köszönhetőn az egyik ellenjátékos fáradságának, aki az asztal hosszú színét felmagasította."


Harsányi Zsolt: Bridzs-asztal mellett

  1. Micsoda? Maga rekontrázni merészel? Megkontrázom a nagy szlemmjét és rekontrázni merészel? Fogjanak meg, mert széthasadok a nevetéstől. Ő rekontráz engem, a versenyjátékost. Na gyerünk, lehet készíteni a hidegvizes lepedőt, hogy a párti után elvitesse magát. Persze, maga azt hiszi, hogy káróval indulok, mert azt nem mondta senki. Eszem ágában sincs. Pikk a hívás, szegény barátom és fogadja részvétemet. Tudja hányat fog bukni? Ötöt, fiam, ötöt. Bellben, rekontrával, csekélység. Ö rekontráz engem, óriási! Na lássuk az asztalt. Micsoda? Egyetlen pikk nincs az asztalon? Hát jó, akkor nem ötöt fog bukni, csak négyet. Tessék, az asztal következik.
  2. Kőrt hív szegény. Nagyon jó. Mi? A kézben nincs kőr? Jó, hát ne legyen kőr. Ez nem fogja megmenteni a katasztrófától. Majd le fogom én magát a rekontráról szoktatni. Négy bukás rekontrával bellben. Úgy kell, fiam. Maga még hátulgombolós nadrágban járt, mikor én már mestereket megvertem. Maga mer engem rekontrázni? Nevetséges.
  3. Kőr megint. Szívesen. Kárót dob rá! Szegény. Igazán sajnálom. De megérdemli vesztét. Aki versenyjátékossal ül le, az tanuljon egy kis szerénységet.
  4. Hogy igyekszik azzal a kőrrel! És nem fél, hogy ellopom? Ilyen marha szerencséje is csak kezdő játékosnak lehet, csakugyan van még egy kőröm. És már a harmadik kárót dobja. Hiába, ez nem fogja megmenteni. Maga, fiam, egy versenyjátékost ne rekontrázzon.
  5. Csakhogy végre eszébe jutott aduzni az édesnek. Az én fiam második gimnázista, de ha ilyen pocsékul játszik, nem kap ebédet.
  6. Hányadik ütés ez? Hatodik? Helyes. Még egy kicsit passziózhat, nem bánom. Aztán majd jön a haddelhadd, fiatalember.
  7. Még mindig treff. Nekem már nincs, de lesz a pártneremnek. Mi? Már ott sincs? Hát lapja van, azt nem mondom. Vadállati lapja van. Hiába. Három-négy bukáson alul nem ússza meg. Na gyerünk, gyerünk, ez nem sakk, gond nem játék.
  8. Mi? Tizesre ad impaszt? Ilyen térdigérő módszerekkel dolgozik? Hallatlan szerencse, sikerül neki. És most már deklarálva van a káró. Fantasztikus szerencséje van. De ez nem segít magán, fiam. Tanulja meg, hogy ha én kontrázok, akkor az a kontra ül. Maga évekig nem fog rekontrázni, fiam.
  9. Ja, de most már könnyű kárót hívni. Miután már deklarálva van. És milyen büszkén játssza. Mire büszke? Ezt egy gyerek is lejátszhatná. Ez az arckifejezés jellemző a kocajátékosokra. El van ragadtatva a játéktudásától, pedig az egészről fogalma sincs. Egyet-kettőt mégis bukik, barátom. Ez sok pénzbe fog kerülni, de én nem tehetek róla. Maga ragaszkodott a filléres alaphoz, ezért a szemtelenségért most utóléri a büntetés.
  10. Mindent lopj, jaj de nagy bölcsesség. Lopni a bolond is tud. Mi az? Nem lop? Ja úgy, a pikk tizes magas volt, bocsánat. Hát jó, bukik egyet. Az nekem elég. Nem akarom én megenni a világot. Maga csak bukjék egyet.
  11. Adu? Hogy mit dobok? Várjunk, uram, várjunk, ez nem babra megy. Én nem úgy játszom, mint maga, bele a világba, én gondolkozni szoktam. Várjunk, kérem, mondtam már. Ezt nagyon meg kell gondolni. Nem, pardon, mégis kárót dobok, pukkadjon meg.
  12. Megint adu? Hát én nem szeretek megjegyzéseket tenni, de a játéka elég ordenáré. Semmi stílus nincs a játékában. Soká kell még magának játszani, öcsém, amíg csak halovány sejtelme fog derengeni erről a játékról. Szóval, hogy mit dobok? Várjunk, kérem, ne sürgessenek, azt kikérem magamnak, elvégre ezen a dobáson múlhatik az egész. Pikket dobok. Nem, bocsánat, visszaveszem, még nem tett rá senki. Kárót dobok. Pardon egy perc. Mégis pikket. Mi? Azt kikérem magamnak. Maga engem ne sürgessen. Maga még túlságosan kezdő ahhoz, fiam, hogy egy versenyjátékost sürgessen. Hogy is kezdődött az egész? Elvitte a pikkemet, kőrt hivott háromszor, aduval kézbe ment... Várjunk, uram, várjunk... Ja úgy. Igen, már látom. Hát most ide nézzen. A maga kezében most már csak egy kis pikk lehet. A veséjébe látok. Eldobom a káró királyt, tessék. Egy bukás bellben rekontrával. Tegye le ezt a boldogtalan pikket és tanulja meg, hogy versenyjátékosokat maga még ne nagyon rekontrázzon.
  13. Mi? Káró tizes? Az embernek megáll az esze. A nagy szlemmet megcsinálta rekontrával, de a licitálásról fogalma sincs. Amellett őrületes disznaja van. Ilyen bődületes lapjárás ellen nem lehet játszani. Robber? Irja fel. Nekem elég volt. Nem is értem, hogyan ülhettem le ilyen analfabétával.